Wolfgang Mozart:
Csak te meg �n,
meg a zene, ami gy�z!
T�tja majd csak a sz�j�t-
Sok fancsali cs�sz…
Mert a F�ld
most az �n zen�mre v�r,
�s mind, aki hall majd:
elal�lva csod�l!
M�g szenved az ostoba �r,
szabadon a zseni �l,
mert r�ptet a sz�rny�n
ihletteli sz�l!
Sz�l egy �gi hang, mely
csak bennem zen�l!
D�r vagyok �s moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend.
Dallamok �s sz�lamok,
fortissim�k �s s�hajok,
meg ritmusk�plet!
Kavarog �s felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok,
ez nekem a rang!
Zene, az vagyok �n!
Mert t�ved�s
zene n�lk�l az �let!
Nem vagyok �n
�gyes sz�facsar�
�s nem vagyok k�lt�,
nem �gy j�n a sz�
sem a k�p,
csak az �rnyak �s a f�ny
Mert nem vagyok fest�,
csak �lmom eny�m.
Nem vagyok k�pmutat�,
aki alakokat v�lt
�s nem vagyok sz�n�sz,
�s megvetem �n
a nagy maszkab�lt,
s a sok-sok rossz szab�lyt.
D�r vagyok �s moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend,
Dallamok �s sz�lamok,
fortissim�k �s s�hajok,
meg ritmusk�plet.
Kavarog �s felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok.
Ez nekem a rang!
Zene, az vagyok �n!
�n vagyok a ritmus �s
a gy�szdal �s a k�nny� tr�fa mind.
A tiszta hang, a disszon�ns
mind �n vagyok, de m�gse b�nts!
Az �let sz�l �gy.
Buta vagyok, okos vagyok,
mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok,
mi ezzel a gond?
Zene, az vagyok �n!
Szeress h�t, mert �n �gy
�lek �szint�n!